Fejér vármegye: közigazgatási egység Magyarországon 1950-ig a Duna 2 partján, a Komárom, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Tolna, Somogy és Veszprém vármegyék által határolt területen. - Ter-e 4009 km², székhelye Székesfehérvár. Egyhjogilag a veszprémi ppséghez tartozott. Dunántúli része a Mezőföldi-síkság, K-i részét egy emelkedettebb hátság, D-i részét a Sár ingoványos vizei alkották. Állóvize az egykor Fertőnek nev. Velencei-tó. - A Duna jobb partja a róm. Pannonia része. A 7. sz: az avarok, a 9. sz: pannóniai frankok uralták a ter-et. 895: a Dunán inneni, 900: a Dunán túli részen történt meg a →honfoglalás. - A tatárdúlás (1241/42) után ~ 2 részre különült. Évszázadokig ~ ispánjának fönnhatósága alá tartozott Csepel-szg. és Solt szék. ~ben voltak kiváltságos ter-ek: a Sárvíz mellékére még Géza fejed. →besenyőket telepített, ispánságuk a 14. sz-ig megőrizte önkormányzatát. A 14. sz: alakult a hantosszéki kun kapitányság. - A kk-ban ~ben birtokos volt a Rozgonyi, a Laczkfi és az Újlaki család; a fejérvári prépság 30-35, a veszprémi pp. 7, a kápt. (Kálóz vidékén) 2, a veszprémvölgyi apácák (a Duna mentén) 6-7, a csatkai pálosok 2, a kalocsai érs. (Solt székben) 5, a kalocsai kápt. 4-5, a szekszárdi bencések 10-11 közs-ben. - A 14. sz: pléb-k a dunántúli részen: Acsa, Adony, Alap, Árki, Barok, Berény, Csákvár, Csókakő, Csurgó, Csút, Dad, Dád, Dobos, Egres, Fehérvár, Forna, Füle, Gut, Hatva, Igar, Iváncs, Mór, Ondód, Ősi, Szentgyörgy, Szentmiklós, Tabajd, Timár, Vereb, Zámoly; a Dunán inneni részen: Apostag, Dömsöd, Pereg, Szalk, Varsány, Vecse. - 1543. IX. 3: Szulejmán szultán elfoglalta Fehérvár várát és a Mezőföld döntő részét, a Buda-Fehérvár-Palota vonaláig terjedő hódoltsági ter-et a budai, székesfehérvári és simontornyai bégek hatáskörébe rendelte. A meg nem szállt É-i és Ny-i ter-eket a szomszédos vm-k kormányozták. - A török alól 1688. V: fölszabadult vm. lakosságának száma a hódoltság előtti 40.000-ről 8000-re apadt. A néptelen ter-eken délszlávok jelentek meg, a 18. sz: m-ok mellett tótokat és ném-eket telepítettek ~ É-i részén. Az 1692. IX. 1-i újjászervezéskor a ~i hivatalok Székesfehérvárra települtek. A Sárvízen túli ter-eken a köznemesek vezetésével megszervezték az ún. kuruc vm-t. Ezzel magyarázható, hogy a Rákóczi-szabharcban Székesfehérvár a labancokat, ~ egésze a kurucokat támogatta. Az 1848/49-es szabharc legjelentősebb eseménye IX. 29: ~ ter-én a pákozdi csata volt. - 1877. XII. 20: megszüntették a bicskei, csákvári és sármelléki járást, s ~t adonyi (13 közs., 29.144 lakos), móri (13 közs., 28.673 lakos), sármelléki (28 közs., 44.214 lakos), sárbogárdi (16 közs., 30.970 lakos) és váli (28 közs., 42.413 lakos) járásokra osztották. A 19. sz. végén 102 közs-ből 35-nek több mint 2000 lakosa volt. 62 r.k. egyhközs. a székesfehérvári, 1 filia a pécsi, 1 g.kel. egyhközs. a budai egyhm-hez, 8 ev. gyülekezet a dunántúli, 30 ref. a dunamelléki, 23 a dunántúli egyhker-hez tartozott. 11 izr. akv. ker. volt. - Az 1880-as években a munkanélküliek száma több mint 43.000, ebből 38.000 agrárpoletár. A kivándorlás csúcspontja 1907, amikor 1134 fő hagyta el ~t. - Lakói 1790: 116.770; 1870: 205.320; 1900: 277.677; 1910: 218.822 m., 24.265 ném., 4359 szl., 333 horvát, 814 szerb, 2035 egyéb; 175.464 r.k., 161 g.k., 7267 ev., 59.105 ref., 202 unit., 7382 izr., össz. 250.680; 1940: 280.456 m., 13.597 ném., 68 szl., 14 rum., 65 rutén, 199 szerb, 1116 cigány, 336 egyéb; 221.722 r.k., 721 g.k., 565 g.kel., 8206 ev., 60.024 ref., 147 unit., 165 bapt., 4433 izr., 30 egyéb vall., össz. 296.013. - 1950. I. 1: a →tanácsrendszer bevezetésével ter-ét némileg megváltoztatva →Fejér megye néven alakították át. K.C.L.

Pallas VI:776. - Csánki III. - Károly János: Fejérvármegye tört. 1-5. köt. Székesfehérvár, 1896-1904.